AHÁNY NYELVET BESZÉLSZ, ANNYI EMBERT ÉRSZ?
Salusinszky András (Nyelviskolák Szakmai Egyesülete – elnök)
Ha túlzásnak is tűnik ez a szállóige, azért van benne valami. A világot (vagy akár egy csinos lányt) nem lehet pusztán nyelvismerettel meghódítani, de nélküle jobb, ha bele se kezdünk.
A magyarok többsége azonban még kísérletet sem tesz arra, hogy vágyait megvalósítsa. A rangsor végén kullogunk az európai országok között: a legújabb, 2012-es Eurobarométer vizsgálat szerint honfitársaink 65%-a egy idegen nyelvet sem beszél legalább társalgási szinten, és a sereghajtók vagyunk a két idegen nyelv ismeretében is a magunk 13%-os arányával (együtt a portugálokkal). A legfájóbb azonban nem a harmatgyenge bizonyítvány, hanem a pótvizsgák elbliccelése: egy idegen nyelv ismeretében 7 százalékkal, két nyelv esetében 14 százalékkal állunk rosszabbul, mint az előző, 2005-ös felmérés idején. Még a kelet-európai országok között sem rúgunk labdába: egy másik felmérés szerint a szlovákok és a csehek dupla annyian, a horvátok tripla annyian beszélnek angolul a 25-64 éves korosztályban. Számomra azonban a legsokkolóbb, hogy minden harmadik magyar még csak nem is tervezi, hogy tanuljon vagy továbbfejlessze idegen nyelvi készségeit. Ez az egy helyben toporgás úgyszintén hungarikum.
Gondolhatják persze, hogy hazabeszélek, hiszen az országban működő 120 nyelviskolából 50-et összefogó és minőségi nyelvoktatásukat garantáló Nyelviskolák Szakmai Egyesületének (NYESZE) elnökeként elemi érdekem, hogy a nyelvtanulás mellett korteskedjek. A helyzet viszont az, hogy már a magyar álláshirdetések 61 százaléka is kizárólag azoknak szól, akik angolul tárgyalóképesek, és minimum 20-30 százalékkal jobban keres, aki beszél legalább egy idegen nyelven. Akik meg külföldön próbálnának szerencsét – a Tárki márciusi felmérése szerint minden ötödik magyar tervez ilyet – azok egyszerűen létezni sem tudnak nyelvismeret nélkül. És érdemes néhány szót vesztegetni arra is, milyen inspiráló lehet eredetiben olvasni a klasszikusokat vagy akár az Ötven árnyalat-trilógia legújabb kötetét, tolmács nélkül csetelni a különféle szájtokon, kedvenc külföldi színészünk beszédstílusát tanulmányozni, megnézni egy japán animét vagy népes publikum előtt baki nélkül elénekelni a Rolling in the Deepet. Ha tudunk egy-két nyelvet, a számunkra idegen kultúrák ajtaján sem dörömbölünk hiába.
És ha ez nem lenne elég, még a nemzetgazdaság sem működhet egészségesen e nélkül: egyetemi kutatások kimutatták, hogy az angol nyelv ismerete átlagosan 74 százalékkal növeli a külkereskedelmi forgalmat.
Növekedés, versenyképesség, esélyegyenlőség – olyan célok, amelyekért ma már minden európai államnak kapaszkodnia kell, hát még nekünk, magyaroknak. Inog alattunk a talaj, s ez annak is köszönhető, hogy egy elkötelezett, zömében fiatal és jól képzett, magát a munkaerőpiacon jól menedzselő rétegtől eltekintve alacsony a motivációnk a nyelvtanulásra, és az elmúlt években az állami ösztönzés is leépült. A nyelvtanuláshoz kapcsolódó adó- és képzési kedvezmények megszüntetése után idén januártól már az a szakképzési hozzájárulás sem áll a cégek rendelkezésére, amelyet többek között dolgozóik nyelvi képzésére fordíthattak. Egyedül a TÁMOP pályázatokban bízhatnak a munkaadók és korlátozott számú magánszemély. Ez azonban édeskevés, az államnak újabb ösztönző eszközökkel kell előállnia, ha új pályára akarja állítani a magyar gazdaságot és felzárkóztatni a leszakadó rétegeket. Adókedvezmények bevezetése, a szakképzési hozzájárulás visszaállítása, a megboldogult üdülési csekkhez hasonlóan a SZÉP kártya nyelvi képzésre használhatósága nélkül nemhogy az élmezőnyt, de az üldözőbolyt sem érhetjük utol az európai nemzetek között. És persze elengedhetetlen a nyelvi- és tanárképzés reformja is. Égető szükség lenne ugyanakkor egy olyan közhasznú hirdetési kampányra, amely segít megértetni mindenkivel, érdemes időt és energiát fektetni a nyelvtanulásba, és egy tanfolyamra besétálva bátran igénybe venni azokat a kedvezményeket, támogatásokat, amelyekkel az állam az adó- és járulékrendszeren keresztül (remélhetőleg) elő fog rukkolni. A köztévé is kincsesbánya lehetne a nyelvtanulóknak, a célzott műsorokon kívül a magyar felirattal, eredeti nyelven sugárzott sikerfilmek biztosan nagyobb nézettséget produkálnának, mint mondjuk a Hacktion.
Még hosszan lehetne folytatni a sort, egy azonban biztos, ha idegen nyelvet birtokolva értékesebbek talán nem is, de jó eséllyel sikeresebbek, magabiztosabbak, nyitottabbak és mások számára is vonzóbbak leszünk.