NÁDASDY ÁDÁM – nyelvész, műfordító, az Egyesület Tiszteletbeli Tagja
–Mi a legnagyobb élménye, ami az idegen nyelv tudásához kapcsolódik?
Hogy tinédzser koromban (a 60-as években!) meg tudtam érteni az angol és amerikai popszámok szövegét és énekelhettem őket — nem halandzsázva, mint a többiek, hanem értelmesen, és így bepillanthattam abba a világba, amelyekben ezek a dalok születtek. A Hair musical, a Beatles, Joan Baez nagyban formálták világlátásomat.
–Milyen vicces vagy más miatt emlékezetes esetet tudna elmesélni az életéből, ami a nyelvhasználatához kapcsolódik?
Olasz szakot végeztem, de tanulgattam franciául is. Ha nem tudtam a francia szót, legyártottam az olaszból: mangiare — manger, igazán egyszerű. Ám ezzel egyszer pórul jártam Párizsban. A busz a pirosnál állt, én bekopogtam, hogy felszállhatok-e, kiabáltam: Est-ce que je peux salir? — azt hittem, azt mondom: „Felszállhatok-e?”, hiszen olaszul salire = „felszállni”. A sofőr szélesen mosolygott, kinyitotta az ajtót. Nyár volt, az ablakok nyitva, az egész busz hallotta, amit kiabáltam. Ennyi mosolygós arcot életemben nem láttam, hiába, gondoltam, a barátságos párizsiak. Utólag tudtam meg, hogy rajtam röhögtek, mert a salir franciául sajnos azt jelenti: „piszkítani”.
–Milyen hátrány érte, milyen lehetőséggel nem tudott élni, mert hiányzott egy adott idegen nyelv ismerete?
Jó lett volna rendesen oroszul megtanulni, csak hát olyan rosszul tanítottak szegény elkínzott orosztanáraink. Pedig lett volna lehetőségem orosz (sőt észt, örmény, stb.) emberekkel őszintén, bizalmasan beszélgetni, ami a kommunizmus alatt nagyon érdekes lett volna. De ez a vonat elment…
–Milyen előnye volt a nyelvtudásából?
Erre nagyon egyszerű a válaszom: abból élek!
–Milyen nehézségekkel került szembe nyelvtanulása során és hogyan jutott túl rajtuk?
A legnehezebb a szókincset megtanulni, főleg ahogy öregszik az ember. A nyelvtant meg lehet érteni, a kiejtési szabályokat be lehet vágni, de hogy a franciában a fraises az eper és a framboises a málna, vagy fordítva, azt csak verejtékes szoktatással lehet megjegyezni, ahogy az evezős a tenyerét szoktatja. Ha új szót hallok-látok, igyekszem rögtön használni, mondatba foglalni, leírni, szóval forgatni valamilyen módon.
MEDGYES PÉTER – egyetemi tanár, az Egyesület Tiszteletbeli Tagja
– Mi a legnagyobb élménye, ami az idegen nyelv tudásához kapcsolódik?
Vitathatatlanul az, amikor Fülöp hercegtől átvehettem egy kitüntetést, melyet egy angolul írt tanári kézikönyvemmel érdemeltem ki. Amikor beléptem a Buckingham-palota kapuján, a kucsmás őr tisztelgett, Fülöp herceg lapátkezét pedig ma is a markomban érzem.
– Milyen vicces vagy más miatt emlékezetes esetet tudna elmesélni az életéből, ami a nyelvhasználatához kapcsolódik?
Valaha viszonylag jól beszéltem oroszul. Aztán ahogy múltak az évek, úgy felejtettem el Csehov nyelvét, anélkül, hogy ennek tudatában lettem volna. Néhány éve egy angoltanárok számára rendezett konferencián vettem részt a messzi Vlagyivosztokban. Az első esti fogadáson odaléptem egy oroszul beszélő kis csoporthoz. Na gondoltam, itt az alkalom, hogy végre megszólalhassak oroszul: Zdravsztvujtye, gyévuski, kak gyelá? – kérdeztem lazán. Vihogva válaszoltak valamit, amiből egy mukkot sem értettem. Látva tanácstalanságomat, gyorsan angolra váltottak. Én is angolul folytattam: Where do you come from? Irkutszkból, felelték. Hát az nincs túl messze, vágtam rá magabiztosan. Négy napig vonatoztunk ide, ugyanennyi lesz vissza, válaszolták mosolygós arccal. Megszégyenülten elkullogtam: úgy látszik, nemcsak az orosz nyelvet felejtettem el, hanem az egykori Szovjetunió földrajzát is.
– Milyen hátrány érte, milyen lehetőséggel nem tudott élni, mert hiányzott egy adott idegen nyelv ismerete?
Közép-európai polgárként rettenetesen szégyellem magam, hogy németül sosem tanultam meg tisztességesen. Igaz, konkrét hátrányom sosem származott ebből, mert Németországban és Ausztriában az angollal is könnyen boldogul az ember.
– Milyen előnye volt a nyelvtudásából?
Nekem kizárólag előnyöm származott belőle, és nemcsak azért, mert a nyelvtanítás a szakmám. Talán ennél is fontosabb, hogy ennek köszönhetően nem vagyok nemzeti ketrecbe zárva – bátran fickándozom az egész világon.
– Milyen nehézségekkel került szembe nyelvtanulása során és hogyan jutott túl rajtuk?
Fiatal koromban nem volt lehetőségünk a mindennapi nyelv használatára – jóformán csak irodalmi szövegekből tanultunk. Így aztán, amikor először próbálhattam ki a nyelvtudásomat igazi angolokon, gyakran furcsa pillantásokkal méregettek. Első angol barátomat végül megkértem: „Javíts ki, ha valamit rosszul mondok!” „Ugyan már! Te jobban tudsz angolul, mint én. Shakespeare is megirigyelhetné az angolságodat. Hidd el, mivelünk van a baj: túl primitív a szókincsünk.” Én meg arra gondoltam: bárcsak én tudnék olyan primitíven beszélni, mint a sült angolok!
POLGÁR JUDIT – nemzetközi sakknagymester, női világranglista vezető
“Szerencsésnek mondhatom magam, mert egészen kisgyerekként rátaláltam egy olyan univerzális nyelvre, amelyet a világ minden részén beszélnek. Ennek a nyelvnek a segítségével kortól, nemtől, etnikai hovatartozástól függetlenül képes vagyok kapcsolatot teremteni az emberekkel a világ bármely részén. Ez a nyelv nem más, mint a sakk, amelynek köszönhetően már egészen fiatalon lehetőségem nyílt más kultúrák megismerésére, és kialakult bennem az igény arra, hogy minél szélesebb szemszögből lássam a világot. Ehhez persze már nem volt elég a sakk nyelvén beszélni. Egy oktatási videó kazetta segítségével előbb az angolul tanultam meg kommunikálni, majd jött az orosz és a spanyol nyelv, amelyeknek a megtanulását szintén fontosnak éreztem. Meghatározó élményt jelentett számomra, hogy több idegen nyelvet beszélve mennyire kitágult számomra a világ. A nyelvtanulás a saját gyermekeim nevelésénél is az egyik legfontosabb célkitűzésemmé vált. Olivér és Hanna már szinte beleszületett abba, hogy a magyar mellett angolul és spanyolul is kommunikálunk velük. Hogy a sakkozás mekkora szerepet játszik majd az életükben, azt majd az adott időben eldöntik ők maguk. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a nyelvtudással már gyerekkorukban olyan kincsre tettek szert, amelynek köszönhetően számtalan lehetőség nyílik meg előttük az életben.”